Gattaca

Gépek Fénye

 

Nnna most hogy nézel ki te szerencsétlen!?

 

Miért? Mi a gond? Leettem magam? Foltos a gatyám? A gyerek néha megölel csokis kézzel és nem veszem észre.

Átlagos magyar mérnöknek öltöztem. Mint minden nap. Két gyerek az extra. Inkább luxus. Ez mindenem.  Frankhitelem van és egy kaptam a banktól egy autót. Amíg nem voltak tudtam venni magamnak időnként ruhát. Bár amíg nem voltak nem tudtam, hogy ez az egyetlen értelmes dolog az életben. Bár amíg nem voltak épp, hogy a rezsire futotta. Mert akkor még magyarok rabszolgája voltam.  Kezdő is meg minden. Annyit kaptam, hogy be tudjak járni dolgozni. Néha egy kis pluszt. Abból vettem a luxuscikkeket. Cipő, nadrág kabát. Ma is hordok pár dolgot közülük.

 

Mert aztán lettek ők. Az elsőt mindenki el akarta hajtani. Orvosok mondták nem lesz ez így jó. Később kiderült nem adtunk pénzt. Eleget. Egyáltalán. De megszületett és most okosabb mint az átlag.

 

Most ez a baj.

 

Az átlag nem tűri az okosat, az okosok nem tűrik az átlagot. A másodiknál fizettünk. Nem bírtuk de fizettünk. A szülésznő nem vette fel a telefont. Dolga volt. Az orvos lekéste a szülést. Megúsztuk élve. Mindenki. Okosabb lett mint az átlag. Az átlag nem bírja az okosabbat. Az okosabb nem bírja az átlagot. Két tűz közé kerültem. Boldogok legyenek vagy sikeresek. Aki valid bejuthat.

 

Most ez a baj.

 

Ha átmennek a teszteken bejuthatnak. Gattaca vár. Bizonytalan vagyok akarom-e nekik ezt a jövőt.

Mióta a világ rabszolgája vagyok sokat romlott a helyzet. Egy klasszissal jobban keresek. Álmodtam is nagyot. Lakás, autó szép kert. Nem lett semmi belőle. Adósság, felújítás de kifutottunk. Elszámoltuk magunkat.

 

Már megint ez a kurva tehetség meg a szaktudás.

 

Most ez a baj.

 

Meggátol benne, hogy  igazán hatékony legyek. Nem kell tudni semmit. Mondta is a főnököm. A HR vezető mást mondott, kérte az előéletem. Én nem mondtam semmit. Aztán mégis de túl sokat tudtam. Az nem jó.

 

Ez is baj volt.

 

Aztán elmondtam, hogy ez így nem fasza. Meg is kaptam hogy kuss legyen. Kapsz pént nem? De, de. Igaz is. Van neked gyereked nem?! Mi kell még? Nem félsz?! Sokat akarsz. Ilyen emberek nem kellenek.

 

Van öt perced?

 

És volt. Aztán meg hónapok. Sok. És boldog voltam meg szabad. És tudtam minek örül a fiam. És láttam, ahogy kel és fekszik alszik és játszik. Ahogy örül apróságoknak. A világnak amit lát. Felfedezés megint gyerek lehetek én is.

 

Aztán, ami megmaradt a félretettből elvitte a rezsi meg a hitel. És amikor már csak egy havi maradt megint lett jövő. Legalább is azt hittem az. Lendület és eltökéltség. Most megmutatom, hogy mit tudok. Befogom és nem mondom, meg jó rabszolga leszek. Nem fogom mondani hogy szar. Akarok enni, és nadrágot venni a gyereknek és elvinni játszóházba. És látni ahogy örül mindennek. És nem akarom elmondani hogy mindez hazugság. Ezek az emberek akik tanítnak.

 

Ők hazudják beléd a világot. Hogy megtanuld hogyan kell jól rabszolgának lenni.

 

Most ez a baj.

 

És jött hajtás és a túlóra és a pofára esés.

Te figyelj itt nem kell tudni semmit. Ez nem szakmai dolgokról szól.

Nem. Észrevettem. A szakma tényleg nem fontos.

 

Most ez a baj.

 

Az orvosnak sem kellett. Az egyik ölni akart a másik ott sem volt. Az ügyvédnek sem kell. A pecsét nyomot, hagy csak hozzá kell érinteni a papírhoz. A papír mindent elbír. A Banknak sem kell semmi. A levelező robot kliens küldi az értesítőket. Csak küldi küldi küldi... ha nem válaszolsz megkeresnek. A behajtónak sem. Nem tanultak semmit. Én terheim hordtam, Ők súlyokat emelnek.

 

Most ez a baj.