Gattaca

Ma elindultunk a lefojón. Rajtunk röhög a világ. Hogy elfrankosodtunk és milyen hülyék is vagyunk ezért.

Tényleg annak érzem magam. Igaza van annak aki azt mondja inkább bérelni kellene lakást. A fiataloknak. Mert az jó. Az jó. Annak aki egyébként is minimálbérre van bejelentve tényleg jó lehet. Egy albérletre futja. 3-4 ember összedobja az árát. Lehet is élni így. Kimutatták, hogy máshol ez remekül működik. De mi élhetetlenek vagyunk mert sokat akarunk.

Nem kell gyerek, nem kell autó sem, nagy igény sem kell mert aki nem bírja annak nem való.  Igaz is a pelenka árából vegyetek inkább lézerblokkolót az audiba. Így nem gond ha bemérnek mert úgy sem fognak megállítani. Véd a mentelem. Engem nem véd semmi. Valójában nem is kell semmi. Egy kanapé, amire este rázuhan az ember egy talpalatnyi konyha meg egy lyuk ahol lemoshatjuk magunkat. Reggel előről. Este kocsma.

Azok az elmebetegek, akik továbbtanulnak és gyereket is vállalatnak, jól el vannak a fizetésükből. Megengedhetnek maguknak egy egész lakást is. Aztán  ha összerakták rá a pénzt vesznek egy sajátot. Azaz nem vesznek mert nem tudnak összerakni. Esetleg igen. De akkor mit kezdjünk azzal a gyerekkel.

 Most legyen vagy csak tervezgessük, hogy majd lesz. 40 felett már nem is olyan fontos a dolog.  Sokba kerül úgy is. Hadd számoljak várjál, ha havonta megmarad egy két tízezres abból remekül lehet lakást venni mondjuk havi  egy húszast  félreteszek húsz év alatt bejöhet a dolog.  De nem teszem félre mert enni kell egyre drágábban meg a az áram és a gáz. Gáz.

Rajtunk röhögnek. Már sírni sem tudok. Röhögnöm kellene, hogy lássák veszem a lapot. Milyen csacsi voltam. Ó én balga, frankban adósodtam.  Hogy lehettem ilyen primitív. Tényleg aláírtam a papírt, hogy megértettem. De gyorsan kellett mert az „csak formaság” nincs jelentősége valójában. Néha mozog egy kicsit de csak pár ezrest. „Nekem évek óta alig változott”. Ez vállalható kockázat igazán.

Nem megy a mosoly.

Be vagyok szarva.